avagy így lett végül saját stúdióm
Ez a történet a fókusz hatalmáról szól. Arról, hogy mire képes még akkor is, amikor nincs mögötte tudatos célkitűzés és tervezés. Hogy miként szüli meg önmagát újra és újra az életöröm, ha nem korlátozzuk visszahúzó meggyőződéseinkkel.
Rengeteg növényem van. Bent a lakásban 54, amit pedig az udvarra és a hátsó kertbe én ültettem, mikor utoljára megszámoltuk, valahogy 50 felett volt. Nagyrészt évelő dísznövények. Fák, bokrok, amik egy részét magról én neveltem fel. Ez csak abból a szempontból érdekes, hogy nekem még a szobámban sem volt soha növény. Mikor albérletekben laktunk Pesten, Komáromban, Kanizsán, Pőstyénben, a kollégiumokban, a lányszobákban mindig volt egy-két futó, fikusz, de nálam soha. Engem teljesen hidegen hagyott ez a növény mizéria.
Ez ugyanis csak a következménye lett egy afféle „valahogy ki kell bírni, valamit csinálni kell” folyamatnak. Ami történt, az nem más, mint amit az Igazán önmagad miniworkshopban is említettem (amit ide kattintva tölthetsz le, ha érdekel), hogy
ha a fókuszodban nincs is konkrét nagyobb cél, csak valahogy a tovább lépés érdekében olyan dolgokat teszel, amik következtében egy kicsivel mindig jobban érzed magad, mint előtte, javítgatsz azon, ami előtted van, akkor elég könnyen meglepheted magad azzal, hogy egyszer csak olyasmivel foglalkozol, amit előtte a kutya se nézett volna ki belőled. Legkevésbé te magad.
Valódi önmagad, a reményteli várakozással, életörömmel, vágyakkal, tervekkel, hittel, játékossággal, felszabadultsággal, könnyedséggel teli részed. Elvonulni pihenni, feltöltődni természetesen egy önazonos életet élő ember is szokott, egyedüllétre is minden egészséges embernek időnként szüksége van, de nem vonul vissza, nem húzódik tartósan az árnyékba. Megfigyelted már, mikor szoktad azt mondani, hogy „nem vagyok önmagam”, vagy hogy „igen, ez vagyok én!”?
Mikor tartósan ramatyul vagy, vagy fáradt, becsapott, agyongyötört, úgy érzed, hogy kicsúszott életed irányítása a kezedből, olyankor érzed azt, hogy nem éled a saját életed, nem vagy igazán önmagad.
De térjünk vissza a kertes-növényes sztorihoz, mert szerintem ez az egyik legszebb és legtisztább történet a vonzás törvényének működéséről. Akkoriban a fene se foglalkozott ezzel tudatosan, egyszerűen csak megint olyan helyzetbe hozott az élet, amit valahogy ki kellett bírni, valahogy túl kellett jutni rajta, valahogy fel kellett dolgozni az adott, érzelmileg erősen megterhelő szituációt.
Volt egy édes, öreg, német-juhász keverék kutyám, aki 14 évesen itt hagyott bennünket. A garázs mögötti elhanyagolt kerti területen, a kerítés mellett temettük el. Úgy gondolom, nem kell részletezni, mennyi minden változik meg egy ember életében, ha egy több, mint egy évtizedig gyakorlatilag árnyékaként, plusz kis tartozékaként létező szeretetcsomag egyszer csak többé nincs. Rossz volt.
Kövekkel körberaktam a sírját, kis farönköt tettem mellé ülőkének, megnyugtatott, ha ott lehettem. Aztán jött a tél, a hideg, más elfoglaltságaim lettek, és mikor tavasszal hátra mentem, nem találtam a kis sírt az új hajtásokat hozó faágaktól, és az esőzésektől óriásira nőtt gaztól és csalántól. Megdöbbentem és furcsa kettősséget éreztem. Arra gondoltam, mennyien legyintenének az aggodalmamra, hogy egy kutya sírját nem látom pontosan. Az járt a fejemben, hogy legalább a sír körül odafigyelhetnék, hogy ne nőjön be mindent a gaz. Rászántam egy órát, és kiszabadítottam az aprócska területet, meg az odavezető utat. Úgy terveztem, ha időnként ránézek, még feltöltődéssel is felér az a kis kerti munka.
1. Tadááám…
A vonzás törvénye működésének első lépése:
Valamire egy bizonyos érzelmi töltettel figyelmet kezdesz fordítani
Szóval elkezdtem tépni a gazt. A hátsó kert jó kis búvóhelynek bizonyult, mert akkoriban még senki sem használta a környéken, úgyhogy szuperül lehetett ott olvasni, relaxálni, hallgatni a madarakat, gondolatokat rendezni. A fák és a bokrok mindenhol körös-körül szinte az arcomba értek. Mintha egy erdő közepén ültem volna, teljes biztonságban, madárcsicsergés közepette. Aztán megint más kötötte le a figyelmemet, jött a nyár, az esők, a napsugár, a gaz pedig újra és újra nőni kezdett a már letisztított területeken.
Megszületett bennem az nobel-díjas gondolat, hogy talán nem kellene olyan sűrűn tépkednem a gazt, ha egy picivel nagyobb területet tisztítanék meg… Na, meg az se igen tetszett, hogy a burjánzó dzsungel helyfoglalása miatt csak egy ülőkét tudtam ott elhelyezni.
2. Tadááám…
A vonzás törvénye működésben tartásához további lendületet adsz figyelmed tárgyának:
Újra és újra visszatérnek a gondolataid az adott témához azzal a céllal, hogy hogyan javíthatnál rajta
…és most mindjárt jöhet is a harmadik tadááám, a lépés, ami nem hagy ülni a fenekeden, hanem cselekvésre ösztönöz.
Amikor elkezdtem ezt a bejegyzést írni, nem is gondoltam volna, mennyire szuper ez a kertes példa az ihletett cselekvésre is! Az ihletett cselekvés az a cselekvés, ami nem fáraszt, amitől felpezsdülsz, valami, ami valójában a nagybetűs ÉLET-et jelenti. Amikor azért mozdulsz, mert mozdulnod kell, mert attól érzed jobban magad, és mindez örömmel és életerővel tölt el.
3. Tadááám…
Folyamatosan azon agyalsz, hogy mit tudsz még tenni. Az ezen való kattogást addig-addig folytatod, mígnem magadtól mozdulsz, és csinálod, ami adja magát.
Itt szeretnék visszautalni a címre egy pillanatra. Ugyanis abban már utaltam rá, hogy akkor működnek ilyen könnyedén az egymásból következő cselekvések, ha nincs különösebb távlati terved, nincs tétje a dolognak, nem akarsz semminek és senkinek megfelelni, nem vársz visszajelzést, csak átadod magad a létezésnek. Ilyenkor nem kapcsolnak be semmiféle tudatalatti programok, hogy nem fog sikerülni, nincs időd, vagy nem tudod megtenni, nem lesz elég szép, nem vagy tehetséges, nem végeztél kertészeti egyetemet, nincsenek megfelelő eszközeid, úgysem fog úgy kinézni, mint a Versailles-i park. Eszedbe se jut aggódni a végeredményen! Csak vagy és csinálod. Létezel.
A zsigereimben éreztem a kis dzsungel közepén a kerti munka jótékony hatását. Bent hangoskönyveket mondtam fel, aztán mentem hátra és a kerti munka olyan volt, mint valami csoda a több órás mikrofon előtt ülés után.
A megtisztított terület nőtt, és végül a kerítések környéke is felszabadult. Elvileg már nem lett volna mit csinálni, úgyhogy elkezdtem kiegyenesíteni a talajt a kis sír körül, pálcát tettem az aprócska akácfa mellé, ami rajta nőtt. Aztán szerettem volna asztalt és székeket is kivinni, de annyira dimbes-dombos volt a terület, hogy először azt kellett kiegyenesítenem. Na, ekkor már a családom a fejét fogta, mikor meglátták, mit művelek! Gyakorlatilag a fél kertet áthordtam a másik felébe, és lépcsős elrendezést alakítottam ki az egész területen, majd elkezdtem növényeket ültetni. Én, aki világéletében utáltam a kertet, a gyomlálást, az ültetést, a földhöz nyúlást!
Igyekszem rövidre fogni, mert holnapig itt ülnék, és írhatnám a részleteket a patkánykergetéstől a bokrok mögül felbukkanó, 30 éves szemétdomb elhordásáig, a kőhordástól a vakond elleni harcig. ( Megjegyzem, a vakondriasztó, amit olyan nagy hévvel árulnak, sima átverés, rajtam kívül talán senkit nem idegesített, pláne nem a vakondot, ami gyakorlatilag körbefúrta. Szerintem reggel ott kávézott mellette és röhögött a markába.)
4. Tadááám…
Beindulnak a dolgok:
Az ihletett cselekvéssorozat lendületet vesz, ömlenek az ötletek, hogy még mit tehetsz, mit léphetsz, és megteszed, megléped, legyen az akár olyasmi, amit addig messze elkerültél.
Az történt, hogy egyszer csak ott állt egy díszkert, fehér, apró kagylókkal leszórt díszlépcsővel le a kis sírhoz. A szélén muskátlikkal, begóniákkal, apró, magról kikelt fákkal, bokrokkal, és színes hajnalkák futottak a kerítéseken végig.
Ekkor figyelmem a kertkapunál lévő régi tyúkólra terelődött, ami volt már füstölő is, legutóbb pedig fáskamraként üzemelt. Mivel a kertben már nem volt folyamatos, nagy energiát kívánó tennivaló, elkezdtem hát a fáskamrákat és a tyúkólat rendbe tenni. Ezek sem kerülték el a sorsukat, a tyúkólból, némi kis beruházás és kőműves munka után hangstúdió lett, ott olvastam fel azután a hangoskönyveket.
Lett egy igazi különálló munkahelyem, ahol ezután bármikor zavartalanul dolgozhattam. Miközben tudatosan fogalmam sem volt arról a folyamatról, ami szó szerint a kiteljesedés útjára terelt engem, és mindent, amihez ezzel az energiával hozzányúltam.
Természetesen nem állt meg itt a folyamat. Később kezelésbe vettem az udvart, az előkertet, majd az épületeket is.
5. Tadááám…
Egyszer csak azt veszed észre, hogy sokkal messzebbre jutottál, mint amit tudatosan valaha is bevállaltál volna.
Szeretném, ha nem értenéd félre ezt a bejegyzést! Semmiképpen nem a tudatos célkitűzések és a követhető tervek betartása ellen hoztam ezt a példát. Most már úgy gondolom, sokkal okosabban is felhasználhattam volna ezt az energiát, talán el kellett volna jönnöm. Talán rám fért volna egy alapos coaching program is. Újratervezhettem volna például az életemet, a meseszínházat, új társulatot szervezhettem volna, új karrier építésébe foghattam volna, gyakrabban találkozhattam volna a barátaimmal, visszagondolva,
akkortájt nagyon rám fért volna a társaságba járás is, írhattam volna még kérvényeket, de mivel az adott életszakaszomban tanácstalannak és elveszettnek éreztem magam, a mindent átjáró, végtelen életkedv és energia így segített kiteljesíteni az életemet. Én csak annyit tettem, hogy hagytam.
Sokszor elég, ha nem ragaszkodsz a rosszhoz, a lehúzó gondolatokhoz, csak félreállsz, és hagyod, hogy a mindent átható nagybetűs ÉLETÖRÖM kezelésbe vegye azt, amivel, úgy érzed, nem tudsz mit kezdeni.
Gondold el, mennyivel messzebb juthatsz, ha te döntöd el tudatosan, merre vigyen ez az erő!
Persze a nagy célokra, a tudatos döntéseinkre sokkal nagyobb veszélyek leselkednek, mint néhány vakondtúrás, de ez már egy másik történet, egy másik bejegyzés témája.
…és még egy szépséghibája van a történetnek. Ugyanis akkor vagyunk igazán boldogok és elégedettek az életünkkel, ha úgy érezzük, van beleszólásunk, mi irányítunk. Viszont megtörténhet, hogy éppen nincs, és ilyenkor jól jöhet egy apró cél, aminek nincs tétje, és leköti a figyelmünket.
Szeretettel: Enikő
A bejegyzésben említett Igazán önmagad ajándék minikurzusról az alábbi gombra kattintva tudhatsz meg többet:
