Álmaink sosem múlnak el, csak átváltoznak valami nagyobbá
Talán az lesz a legegyszerűbb, ha a lehető legsablonosabban kezdem blogom bevezetőjét, mert valahol mégiscsak el kell kezdenem…
Szóval azért indítom ezt a blogot, mert a bő 35 év alatt felgyülemlett tapasztalataimat, tudásomat és a hozzá csapódó új információkat, új tapasztalatokat szeretném átadni a lehető legtisztább, használható formában.
Évek óta forgatom a fejemben egy önfejlesztő anyagokkal, előadásokkal foglalkozó vállalkozás létrehozását. Úgy gondoltam, az lenne a legjobb, ha más, ebben a témakörben működő vállalkozókhoz, illetve az ő projektjeikhez csatlakoznék, de sajnos, akik szóba jöhettek, nem szerettek volna együttműködni senkivel, aki nem csak segédkezik nekik, hanem önállóan is összeállít anyagokat, ne adj isten, saját mondanivalója is van, így egy időre parkolópályára került a dolog.
Azután történt egy-két nagy változás az életemben, és rájöttem, hogy egyre kevésbé képzelem el az életemet színészként. A színházak műsorait nézegetve, egyre jobban taszított a gondolat, hogy ha mégis sikerülne szerződéshez jutnom, így, 50 felett… miféle szerepeket kaphatnék. Tisztáztam magamban, hogy az nekem semmiféleképpen nem lenne elég, akkor már inkább építenék közparkot, minthogy a színészbüfében, vagy az öltözőben várjak órákig, míg sorra kerülök, egy olyan valaki mellett, mögött, aki egy cseppet sem játszik jobban, hitelesebben nálam. Nyugodtan zengjenek a kis nagy szerepekről ódákat, akik akarnak, Jászai-val értek egyet, az egy baromság! Hiszen alig élvezheti a pár mondatos mellékszereplő a hivatás igazi szépségét: a közönség előtt való játékot. Az egész élete egy várakozás. Ha már színjátszás, akkor én főszereplő vagyok, ezt biztosan tudtam, de a korosztályomnak szánt főszerepeket vizsgálva se lelkesített túlzottan a dolog, úgyhogy 25 évnyi hullámvasút után, viszonylag könnyen búcsúztam. Elvégre őrült sok energiát toltam már bele, most már inkább valami olyat szeretnék csinálni, ami nekem is ad energiát. Pontosabban nekem is, és annak is, akinek ezzel adni tudok.
Így jött a képbe, most már szélesvásznon az önfejlesztősdi. Nem nagyon kellett várnom az ihletre, a témára, amivel indítani szeretnék. Mihelyt döntöttem, magától érkezett, a múltból, a megélt tapasztalataimból. Ez lett az „Igazán önmagad” ajándék miniworkshop a tudatos teremtés alapjairól.
Ide kattintva tudhatsz meg róla többet!
Email címedet megadva itt pedig azonnal letöltheted:
A tudatos teremtéssel való első találkozásom történetét a Hullát játszani ilyen jó? c. blogbejegyzésben olvashatod el.
