Tudod, miért halogatjuk a hálanaplók írását?


Nem tudom, belefutottatok-e már a hálanapló témájába. Ha esetleg nem (a későbbiekben mindenképpen tervezek egy részletes cikket készíteni róla), röviden vázolom a lényegét. Mikor hálásak vagyunk, rendkívül jó érzés tölt el bennünket, észrevesszük a dolgok jó oldalát, és mikor igazán átérezzük, az kb. annyira jól esik, mint kiéhezve a kedvenc kajánkat bemajszolni, aztán elégedetten ülni és trécselni, vagy egy egész napos túra után végignyúlni az ágyon, izzasztó nyári nap végén jó sokáig zuhanyozni, végre találkozni azzal, aki hiányzott és rég láttuk, stb., azt hiszem ez mindenki számára világos.

A hálanaplót azért találták ki, hogy tudatosan, napi rutin szintjén idézzük meg ezt az érzést, azzal a céllal, hogy egyre több pozitívumot vegyünk észre az életünkben, egyre több jó dolog és szerencsés helyzet találjon ránk, spirituális kifejezéssel „vonzzunk” jó dolgokat, illetve erősítsük és fixáljuk a jóllét érzését. Egyesek minimum napi 3 jó dolog feljegyzését javasolják, de találkoztam már olyannal is, aki egy egész oldalnyi listát javasolt.


Nem nagy kunszt, végül is, sokkal könnyebb elkezdeni, mint a meditációt, sőt első nekifutásra meglepően kellemes érzést adhat.
Aki kipróbálja, azonnal érzi a hatását, lelkesen írogatja pár napig, hétig, aztán jön a „majd holnap”, vagy az „egy-két nap kihagyás nem számít” effektus. Egyébként nem is számítana, de általában – legalábbis, azoknál, akiket ismerek, beleértve magamat is – ez a holnap igen ritkán jön el.

De hogyan lehet ebből kikeveredni?
Először is meg kell érteni, hogy ez egy természetes folyamat, nem vagy se te, se én, se más gyenge akaratú, fegyelmezetlen, mindent feladó.
Tulajdonképpen ugyanaz történik, mint bármilyen más halogatás esetében: nem vagy „rezgésbeli” összhangban azzal, amit tenni szeretnél, és nagyon valószínű, hogy nem csak egy lépcsőfokkal vagy lejjebb, hanem jóval többel. Innen ez a rendkívül kellemetlen érzés.

Csinálni szeretnél valamit, amit most még nem szeretnél csinálni, csak egy kicsit később, holnap, majd…

Ha pedig nem vagy rezgésbeli összhangban azzal, amit tenni szeretnél, akkor a legbiztosabb kudarc, ha elkezded erőltetni. Minél távolabb vagy ugyanis az elérni kívánt hála érzésétől, annál kitartóbban kell sorolnod a jónak vélt dolgokat, míg végül elkezdesz érezni valamit. Jó esetben a hálát, rossz esetben azt, hogy „a francba ezzel az egésszel, mekkora egy erőltetett marhaság ez! Lehet, hogy másnak bejön, de nekem nem!”

Ugyanis nem mindegyik érzésünk van olyan távol a hála könnyed, életörömtől duzzadó energiájától, mint például a kétségbeesés, a düh, vagy a gyász, de attól még éppen elég távol lehetünk ahhoz, hogy nehéz legyen rávenni magunkat.
A hála az ún. magasabb frekvenciákhoz tartozik, és ha mondjuk a közöny állapotában vagy, akkor talán jobban jársz, ha valami olyasmit keresel, ami kimozdít a fásultságból.

Erre jó az önismeret, mert, ha tudod, mi inspirál, mi tölt fel téged, akkor kezedben a kulcs, hogyan hozd magad jobb érzelmi állapotba, mint amilyenben vagy.

…és ha már rajta vagy, ne állj meg egy jó vacsinál a tévé előtt, és egy felszabadító messengeres pletyizésnél, kérlek, hanem lépegess szépen felfelé, amíg nem érzed lényegesen jobban magad, mint abban a pillanatban, mikor éppen megint másnapra halasztottad a hála naplód folytatását.

Ennyi a lényeg: érezd jobban magad, mint mikor eszedbe jutott, hogy megint nem írod, megint feladtál valamit, megint kiderült, hogy semmi akaraterőd, hogy neked semmi nem megy, még egy ilyen egyszerű dolog sem.

Nem olyan egyszerű! Nyugi! Ha olyan egyszerű lenne, mindannyian szép, logikusan, ésszel tudnánk irányítani az életünket. De láttál már olyan embert, aki szeretett volna rendszeresen hálanaplózni, na, és a sportolást is már régóta halasztgatja, meg a lakás átfestését, és egy új munkahelyet is szeretne, és többet nem szól oda, ha nem muszáj, mindig kedves lesz a gyerekeivel, elhatározza, hogy holnaptól nem húzza fel magát, nem veszekszik, csak egészséges ételeket eszik, időben kel, nem rohan, mindent időben rendbe tesz, elintéz… szóval… láttál már ilyen embert, aki elhatározza, hogy holnaptól minden másként lesz, és tényleg másnaptól átváltozik? Ugye, hogy nem!

Légy türelmes magaddal, és ha lelkifurdalásod van valami miatt, amit úgy érzed, nem jól csinálsz, gondolj arra, hogy ilyenkor nem is az a következő lépés.

Szeretettel: Enikő

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .