Kategória: Online kurzus

Látszólag lassan készül, de készül az Igazán önmagad c. ajándék minitanfolyamhoz kapcsolódó nagy TELJESíTSD KI AZ ÉLETED! online tanfolyam. Időnként rákényszerülök, hogy mással foglalkozzam. Olyankor kicsit el is felejtem, majd amikor eszembe jut, kételkedni kezdek benne, hogy hát ki vagyok én, hogy így osszam az észt, meg mi van, ha mégsem akkora durranás. Közben készülök a coach vizsgára is, olvasom, nézem, magamba szívom mások anyagait, akik látszólag jóval előrébb járnak, mint én, majd mikor ismét odajutok, hogy a tanfolyamon dolgozzak, újra és újra elámulok, ahogy szinte magától épül, ahogy a részek egymáshoz kapcsolódnak. Visszaolvasva sokszor van az az érzésem, hogy nekem írta egy másik énem, aki jóval többet tud nálam, vagy legalábbis bölcsebben működik. Egyre jobban hiszek benne, hogy hatalmas, nagyon értékes segítség készül mindazok számára, akik hisznek a folytonosan megújuló élet hatalmában. Akik tudják, hogy van valami nálunk sokkal hatalmasabb erő, ami újra és újra eltölt életörömmel, hittel, kedvvel, energiával bennünket, viszont cserébe azt kéri, hogy ülj fel a hullámra, az élet hullámára. Az irányt is megszabhatod, csak ülj fel! Ebben segít ez az anyag.

Az alábbi felsorolás a tanfolyam második moduljának bevezetőjéből való. A második modul azokat az alapelveket és alapigazságokat pontosítja, amire az egész tanfolyam épül. Ez a tudás, a megértés része a dolognak, ez után következik majd a színjátszás szerepformálási folyamatából idecsempészett három modul. Mint egy exkluzív, személyre szabott színészkurzus. Természetesen ez nem egy száraz anyag, saját életedre vonatkozó kérdésekkel munkafüzetek segítenek majd személyessé tenni. Gondolatfolyamok, meditációk kapcsolódnak hozzá és választható mentorprogram.

Akkor lássuk az alapelveket:

1. Egyazon energia mozgat mindannyiunkat. Különlétünk csupán látszat.
2. Rezgésekből álló világegyetemben létezünk.
3. Kérd és megadatik, vagyis: Amit kérsz, amire vágysz, az már létezik, már a tiéd, de meg kell tanulnod beengedni azt az életedbe, illetve azzá válnod, aki mindazt már elérte, illetve birtokolja.
4. A vonzás törvénye értelmében a hasonló rezgésű dolgok, élmények, gondolatok, emberek vonzzák egymást.
5. Saját rezgésed az érzelmeid, a közérzeted által jut kifejezésre, és ezen keresztül figyelheted is azt meg.
6. Közérzetedet, az egyes eseményekre adott reakcióidat a gondolataid határozzák meg: ahogyan gondolkodsz egy adott témáról, olyan érzelmi állapotba hozod magad vele kapcsolatban.
7. Gondolataink nagy része automatikus programként fut az agyunkban, így megszokásokként fixálódtak az egyes helyzetekre adott reakcióink. Ezeket hívjuk megerősítéseknek, illetve a köznyelv szerint ezek pozitív, javított változatát, pedig valójában állandóan különböző megerősítések futnak a fejünkben.
8. Tudatalattid mindig nagyobb hatalommal bír, mint a tudatos éned, de a tudatos éneddel lépésről-lépésre, lassan, türelmesen akár teljesen át is programozhatod azt.
9. A céltalan élet rendezetlenné teszi a hozzáállásunkat is. Ellenben, ha vannak céljaink, és feléjük haladunk, életünk irányt kap, és irányban lenni nagyon jó érzés. A jó érzés pedig a tudatos teremtés alapja. Minél jelentéktelenebb céljaid vannak, annál kevésbé mozgatnak meg, és minél inkább olyanok, amik víziója feldob, annál nagyobb energiák lendülnek általa mozgásba.
10. Céljaiddal és az életeddel kapcsolatos gondolataid szabják meg életforgatókönyvedet. Ha tudatosan szeretnéd írni, a tudatalatti átprogramozásával kell kezdened, mint azt feljebb már említettem.
11. Sorra vesszük a tudatalattid átíásához szükséges eszközöket, azok helyes, hatékony használatát.
12. Szó lesz a leghatékonyabb eszközünkről is, ami mindig pontosan mutatja, hogym éppen melyik irányba manifesztálunk: az érzelmi vezérlőrendszerünkről. Ezt nagyon fontos megértenünk, mert a tanfolyam további moduljai erre épülnek majd. Ezt fogjuk használni, hogy jövőbeni, sikeres, álmait valóra váltó, boldog éned bőrébe tudj bújni, ahányszor úgy döntesz, hogy megteszed.
13. Pontosítjuk a pozitív gondolkodás fogalmát.
14. Végül kitérünk arra is, hogy mi a helyzet, ha éppen olyan életszakaszban vagy, hogy őszintén szólva, fogalmad sincs már, mit akarsz, vagy hogy akarod-e azt, amiről eddig azt gondoltad, hogy akarod.

Izgatottan várom, mikor majd kipróbálod a tanfolyamot, végigmész rajta, hogy mit is tartalmaz, majd elkezded feldolgozni a leckéket egymás után, miközben egy olyan életminőségre nyitsz ajtót, amiről talán csak álmodoztál eddig, és fogalmad sem volt, hogyan teremthetnéd meg, vagy túl távolinak gondoltad. Ezzel a tanfolyammal viszont a te folyamatosan kiteljesedő életed közvetlen testközelbe kerül. S a többi már tényleg csak gyakorlás és elhatározás kérdése lesz.

Nagyon várom már a találkozásainkat!
Szeretettel: Enikő

Valójában még a nevét nem döntöttem el végleg. Ez az elnevezés a sokadik verzió, az első az „Itt tiéd a főszerep!” volt.

A bevezető modul Rólam szekcióját állítom most össze, és azon töröm magam, hogy a lehető legrövidebbre fogjam, merthogy nem ez a lényeg, hanem, hogy aki ismeretlenül vásárol tőlem, képbe kerüljön valamennyire. Ki vagyok, honnan vettem ezt a tudást, stb.

Két meghatározó szekció van benne, az egyik az első találkozásom a győzelemmel a nehézségek felett, a teljes élet ragyogó érzésével, a második pedig a feladással. Mivel rövidre szeretném fogni a bemutatkozást, elég közel kerültek egymáshoz ezek a történetek, és így lerövidítve, visszaolvasva, még számomra is elég érdekes ívet adnak ki.

Íme az első meghatározó történet:

De ezeknek a meditatív állapotoknak volt még egy fantasztikus hatásuk: kezdtem megérezni, milyen is lehet, mikor az ember önazonos életet él. Milyen lehet önazonosnak lenni.
Bár ekkor még egy ideig pokoli rohamaim voltak, de elkezdtem úgy igazán élni és ragyogni, mint azt egy huszonéves lánynak kell is.
Emlékszem egy verőfényes, tavaszi napra, mikor egy alapos, mély relaxáció után, a legdivatosabban felöltözve, kiléptem a városi lakásom ajtaján, olyan érzésem volt, hogy ezt a könnyedséget, a létezés örömét, amit sugároztam, látják is az emberek, megbámultak, amerre mentem, mosolyogtak, visszamosolyogtam, benyitottam a drogériába, magabiztosan ragyogva köszöntem, minden szem rám szegeződött, az emberek csodálattal bámultak rám. Mintha adtam volna
nekik valamit. A húgomat meglátva, elkiáltottam magam, hogy Angiii!, ő meg epersze nem ismert meg. Azt mondta, hogy nem tudta hirtelen ki vagyok, és mit akar tőle ez a nő.
Ilyesmikre képes az az életenergia, ami elől a meditáció segítségével eltakaríthatjuk az akadályokat.
Ekkor már nagyon érdekelt a színjátszás, a színház, és teljesen természetes volt számomra, hogy az utamnak valahogyan arra kell vezetnie.

És a második sztori amikor a színészi szabadúszó létbe kezdtem szépen lassan belefulladni, de kitaláltam valami fantasztikusat, ami azóta segített számtalan helyzetből győztesen kikerülni:

És ekkor jött életemnek az a szakasza, ami ennek az anyagnak is az alapja. Bár elég fiatal voltam még, de belefáradtam az erőlködésbe, hogy helyet találjak magamnak az életben.
Létezik egy olyan elmélet, miszerint egy bizonyos adag életenergiával jövünk a világra. Ha ez igaz, akkor nekem valahogy ekkorra ürülhettek ki a tartalékaim, egész életemben mindenért, még a levegővételért is keményen megdolgoztam, betelt a pohár. És ezt tudtam is. Teljesen tudatában voltam, hogy ha így folytatom, egyre jobban szétesek majd, és senki nem fog segíteni.
Egészen pontosan emlékszem a délutánra, mikor ennek a programnak az alapjait kitaláltam, hogy megmentsem a saját életem, hogy ne vesszek el, hogy valahogy abbahagyjam a feladást, és visszataláljak a normális életbe, amit talán még soha nem is éltem igazán.
…és ekkor megfordult a fejemben, hogy ha olyan jó színésznő vagyok, mint amilyennek tartom magam, hogyhogy nem vagyok képes legalább napi fél órára úgy tenni, mintha élnék. Mivel ekkor a színjátszás számomra még mindig a legnagyobb vonzerővel bírt, ahhoz, hogy visszatérjek az életbe, erre a gondolatra rátapadt az agyam. Mi lenne, ha elkezdeném azt játszani, mondjuk napi fél óra hosszig, hogy teljes, boldog, elégedett életet élek?
Szóval elkezdtem azon kattogni, hogy hogyan építenék fel egy szerepet, egy olyan nőt, aki tulajdonképpen én vagyok, mikor boldog, elégedett, sikeres, magabiztos és örül az életnek. El tudnék egy ilyen embert teljes átéléssel játszani, ha most felkérnének egy ilyen szerepre, vagy visszaadnám azzal, hogy bocs, én most ezt képtelen vagyok megtenni?

Végül kidolgoztam egy rendszert, aminek segítségével aztán lépésről lépésre újból összeraktam magam. Ezúttal viszont már úgy, hogy többé nem felejthetem el, mennyire tőlem függ, merre megyek. Lefelé vagy felfelé? A bajokból kifelé, vagy azokba befelé?

Ezt készülök megosztani veletek hamarosan.

Szeretettel: Enikő