Döntöttél, szeretnéd életed irányítását a kezedbe venni, végre teljes életet élni, dolgozol magadon, kezded érteni ezt a vonzás törvénye mizériát, aztán egyszer csak körülnézel, és észreveszed, hogy semmi nem változott, sőt, mintha egyre rosszabb lenne minden. Türelmetlen és dühös vagy, úgy gondolod, már elég sokat tettél, hol a francban vannak a bizonyítékok?! Most akkor mi van? Mi történik veled?
Előbb-utóbb mindenképpen szerettem volna erről írni, de úgy alakult, hogy tegnap éppen egy ilyen gyengébb napom volt. Adta magát, hogy megírjam, eddigi tapasztalataim szerint, mi a legbölcsebb hozzáállás az ilyen helyzetekhez. Mit szépítsem, alaposan bedühödtem, csak azt láttam, hogy mások fele annyi tudással, tehetséggel, hol vannak, meg hogy mekkora igazságtalanság az egész élet, és kiszaladt a számon néhány nem túl szép mondat is, miközben a mosógépbe dobáltam be a ruhákat. Pontosan tudtam, hogy nem jó felé haladok, ami a tudatos teremtést illeti, ugyanakkor azt is, hogy ezt a negatív spirált még nem tudom leállítani. Az a helyzet ugyanis, hogy ha belegebedünk sem fogjuk tudni kontrollálni az összes gondolatunkat. Ha pedig rajtakapjuk magunkat, hogy már megint benne vagyunk egy olyan helyzetben, amihez hasonlót többé már nem akarunk megtapasztalni, nem szeretnénk „bevonzani”, amire végképp nincs szükségünk, akkor könnyen bekapcsol a lelkifurdalás, bűntudat, öngyűlölet, amiért nem vagyunk tökéletesek.
Ha emlékszel még az érzelmeinkről szóló blogbejegyzésre (ide kattintva olvashatod el), talán már be is villant, hogy ez egy jelzés csak, hogy jelenleg merre tartasz. Mintha az autódban ülve elaludt volna a gps, és most hirtelen felébredve, lelkiismeretesen elkezdene kiabálni, hogy hahó, hülyefelé mész, nem erre indultunk! Ez az a pillanat, amikor észbe kapsz, hogy hagytad szabadon kószálni a gondolataidat, azok pedig, a marhák, visszamentek oda, ahol otthonosan érzik magukat.
Anno, mikor a világhírű csodafilm „A titok” címen végigsöpört a spiritualitás világában, milliók nyugodtak meg, hogy van remény, kaptak hitet és ihletet, hogy kezdjék el megvalósítani álmaik életét. Hatalmas sikerek várnak ránk! – sugallta a film, boldog előadóktól ragyogó majd minden filmkockája . Piszkosul hatásos volt, ütős történetekkel, mesés gyógyulásokkal, meggazdagodásokkal, boldog kapcsolatokkal, sikerekkel teli valós példákkal, akkor még nagyrészt csak amerika szerte híres, azóta viszont világhírűvé vált előadókkal.
Engem is elvarázsolt, pedig akkor már saját bizonyítékaim is voltak a filmben hirdetett elvek valós működésével kapcsolatban. Túl voltam néhány nagyobb változtatáson, amit a gondolataim és a hozzáállásom átalakításával értem el. Megszüntettem a rohamaim, elvégeztem a színiakadémiát. Tisztában voltam vele, hogy attól függ, milyen gyorsan érjük el a célunkat, hogy, milyen messze vagyunk tőle, viszont bármikor elindulhatunk az irányukba, és az ezzel járó életérzést elég hamar megízlelhetjük.
Szóval jött a film, és én is repkedtem a csodálattól, mint mindenki, aki látta. Mind megettük, hogy ez bizony így van: gondolsz valamire, és az megjelenik az életedben. Jó, annyit azért elárultak, hogy nem azonnal fog ez megtörténni.
Mert mi lenne, ha így lenne? Ezt egy elefántra gondoló pasassal szemléltették, aki ült a szobájában, behunyta a szemét, elképzelt egy elefántot, és az szépen, ormányát az égbe nyújtva, diadalmasan trombitálva meg is jelent. Ennél tovább nem magyarázták a dolgot.
Pedig nem ártott volna! A kitartás, kitartás, kitartás, fókusz, kitartás ismételgetése nem túl célravezető. Akkor sem, ha nagyjából ez a lényeg, mert az életünk szerencsére ennél jóval színesebb, így a figyelmünk is könnyen elterelődik, és ez nem feltétlenül rossz. A különböző helyzetekben ugyanis egyre jobban és mélyebben van lehetőséged megismerni önmagad, ezáltal pedig újabb célokat tudsz megfogalmazni, vagy egyre pontosabbá tenni, amit már kitűztél. Végül is ez az élet, ugye?
Szeretnék néhány szót szólni a lelkifurdalásról, bűntudatról és az önhibáztatásról!
Ezek az alacsonyabb rezgésű érzelmek (az érzelmi skálát ide kattintva tekintheted meg) hibásnak állítanak be bennünket. Rossz érzéseink vannak valami miatt, amit nem tettünk meg, vagy nem úgy csináltunk, ahogy kellett volna, vagy megtettünk, és nem kellett volna, holott – úgy gondoljuk – cselekedhettünk volna helyesen is, ezért a jelenben jól összeszidjuk magunkat. Figyeled a logikáját! Rossz érzést okozol magadnak valamiért, amit ha belegebedsz se tudsz másként csinálni, mivel már megtörtént.
Oké, de akkor mi a funkciója ezeknek az érzelmi állapotoknak a mi esetünkben?
- Először is megértjük, hogy a gondolataink szabják meg, milyen érzelmi állapotokat teremtünk magunknak. Megértjük a fontosságát, és szeretnénk egyre gyakrabban beleszólni ebbe a játszmába, ami az agyunkban folyik.
- Elkezdjük észrevenni a bizonyítékokat. Erzsike mindig milyen búval bélelt, borzasztó látni, hogy az életéhez való hozzáállásával még jobban beleássa magát szorult helyzetébe. Dezső rohadt idegesítő, lazán veszi a dolgokat, és mindig sikerül neki, amit a fejébe vesz! Hogy a fenébe megy ez ennek ilyen könnyen! A múltkor jól felhúzott a főnök, aztán otthon egész végig azon puffogtam, össze is mostam az eresztős rózsaszín tréningruhámmal a gyerek focidresszét, az meg szegény inkább nem ment edzésre, hogy ne csúfolják. …és tényleg, volt már olyan, hogy összeszidott a főnököm, mégsem tudta elrontani a hangulatomat, őrült jó nap volt, amikor akkor hazamentem, de sokat nevettünk! Ebben a gondolataink-érzelmeink dologban tényleg van valami!
- Miután észreveszed a bizonyítékokat, hogy ez tényleg működik, elkötelezed magad, komolyan elkezdesz figyelni arra, hogy jól érezd magad, és inspirálóan gondolkodj az életedben adódó helyzetekről.
- Csakhogy nem vagy gép, és az élet is hoz váratlan helyzeteket, amikor nem tudsz azzal foglalkozni, hogy ó, most ez a gondolkodás hová visz?! Egyszer csak azon kapod magad, hogy dühöngsz, és elkezded vádolni magad, mert már tudod, hogy ezt te okoztad, és egyáltalán nem veszed számításba, hogy nem tudatosan. Nem tudatosan léptél vissza abba a folyóba, amiből, azt hitted, már kimásztál. Nem tudatosan választottad az életed adott körülményeit. Mert te csak megtanulhatsz jól, sőt, egyre jobban játszani a lehetőségeiddel! Sőt, talán még a művészévé is válhatsz!
Ez jusson eszedbe, ha azon kapod magad, hogy múltbéli rossz döntéseiden rágódsz!
Louise L. Hay, aki felfedezte a Hicks házaspárt, a New Age mozgalom nagyasszonya, aki az aids-es betegekkel való munkájával vált ismertté abban az időben, amikor még szinte mindenki belehalt. Egy orvos ismerőse küldte néhányukat hozzá először azzal a kéréssel, hogy ő talán tud velük valamit kezdeni, mert a pszichológusaik már nem. Saját lakásába engedte be őket, miközben az egész világ rettegett tőlük. Végül egy egész parkot töltöttek meg a találkozóikkal.
Ezt tedd, ha erőt vesz rajtad a bűntudat:
Azonosítsd be pontosan, melyik állítólagos hibád miatt érzel lelkifurdalást!
Szerinted mit rontottál el akkor? Pontosítsd!
Tudsz-e most tenni valamit, hogy helyrehozd? Helyre kell még hozni? Egyáltalán rád tartozik, a te dolgod?
Ha fontos még számodra, tedd meg, amit tenni tudsz, hogy helyrehozd a hibát! Ez az egyetlen haszna az ilyen érzéseknek. Értékes vagy, többet érsz annál, minthogy olyan helyzeteken rágódj, amikre nincs befolyásod.
Plusz egy teendő, ha nem a te hibád, vagy már nem is aktuális: építsd be a gondolkodásodba, az önmagaddal való párbeszédbe, hogy amin már nem tudsz változtatni, pláne, ha nem is a te hibád, azzal nem hagyod magad tovább érzelmileg manipulálni az adott negatív programtól.
Szóval, ha azon kapod magad, hogy miközben a nagy tudatos életedet építed, és káromkodsz, mint a kocsis, egyszerűen csak figyelj, hagyj időt, hogy lecsillapodj. Nem vagy hibás, ez a folyamat része. Ráadásul sokkal hitelesebb vagy, mintha álszent lennél. Idővel egyre ritkábban lesznek úrrá rajtad a negatív érzelmek, és egyre rövidebb ideig. Teljesen megszabadulni tőlük annyit tenne, mint lemondani emberi mivoltunkról. Mikor észreveszed, hogy negatívan gondolkodsz, szorongsz, aggódsz, irigykedsz, dühöngsz, az csak az érzelmi vezérlőrendszered jelzése, hogy hé, bébi, nem erre akartál menni, kanyarodjunk vissza! …de ne éles kanyarral, hanem úgy, hogy ne repülj ki az ablakon!
Lásd az érzelmeinkről szóló bejegyzést!
A helyzetekből való tanulás folyamata:
- Mész az utcán, beleesel egy gödörbe, mert nem láttad, hogy ott van.
- Megint mész az utcán, rémlik, hogy volt ott egy gödör, de mész tovább, beleesel, mert figyelmetlen voltál.
- Mész az utcán, eszedbe jut a gödör, kikerülöd.
- Egy másik utcán mész.
Egyik kedvenc történetem egy mexikói agykontroll oktató hölgyről szól. Az illető nagy vehemenciával élő, ritka robbanékony nőszemély. Ezért is csodálkoztam, hogy hogy jön ő az agykontrollhoz? Állítólag egyszer egy kereszteződésnél kiugrott a kocsijából, kirángatta a szemben hirtelen fékező sofőrt a sajátjából, és üvöltve megrázta, mert majdnem belé jött. Pedig ez a hölgy évek óta rendszeresen meditált, és agykontrollt oktatott már akkor is. Attól, hogy önmagad kiteljesítése mellett döntesz, te még te leszel, szeresd jobban magad, mert pont azért vagy különleges, amilyen éppen vagy!
(A témáról részletesen Dr. Carolyn Leaf: Tisztítsd meg elméd zűrzavarát című könyvében olvashattok. Hamarosan szeretnék hozni egy rövid összefoglalót a könyvről, mert csodálatosan és pofonegyszerűen, tudományos kísérletekre támaszkodva magyarázza el, hogy az egészséges gondolkodás, miképpen teszi egészségesebbé az agy, mint szerv működését, ami ezáltal egészségesebbé teszi egész testünk, lényünk működését, és akár DNS szintekig képes megváltoztatni bennünket.)
(A félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy itt most csak arról az önhibáztatásról beszélek, ami akkor következik be, mikor tudod, mi miatt érzed ezeket a rossz érzéseket, semmiképpen nem a kóros, kezelést, terápiát követelő állapotokról!)
Ha érdekel valami, kérdezz nyugodtan! Visszajelzésedet szívesen veszem!
Szeretettel: Enikő
Hogy mindenről időben értesülj, gyere kövess be bennünket a facebookon vagy az instagramon, vagy mindkettőn!
