– avagy mi a francnak vannak olyankor is érzelmeink?

A jó és kellemes érzelmeinkkel kapcsolatban aligha jutna eszünkbe, hogy mennyivel jobb lenne nélkülük! Ők jöhetnek, jöhet a könnyedség, a szeretet, a remény, az ihletettség, a kölcsönös szerelem, velük semmi bajunk! Találkoztál már olyan emberrel, aki azon mérgelődött, hogy bárcsak ne érezném magam sikeresnek, meg ez a vacak remény, ez miatt nem adom fel soha, vagy jaj, csak ez az ihletett állapot érne már véget, és holnaptól tényleg szakítok, mert ez a folytonos szerelem és boldogság teljesen lehetetlenné teszi életem irányítását, nem akarok boldogságot érezni, csak összekuszál? Persze, hogy nem találkoztál! Ha a boldogság kuszálja össze a dolgainkat, az ellen nem szokott lenni kifogásunk.

Talán voltál már olyan helyzetben is, mikor túl sokáig érezted mélyponton magad, ne adj isten, gyászoltál, vagy más nagyobb veszteség ért, vagy csak a sikertelenség előre vetítése töltött el rossz érzéssel, mikor változtatni szerettél volna, vagy volt, hogy egyszerűen csak nehéz volt hinni bármiben is. Ha visszagondolsz, biztosan megfordult a fejedben, hogy milyen jó lenne néha csak ésszel élni, eltervezni valamit és megcsinálni, mint folyton magaddal és az érzelmeiddel hadakozni.
Ha ért már igazságtalanság, bántás, amivel szemben tehetetlen voltál, vagy túl sokáig felzaklatott, valószínűleg akkor is gondoltál rá, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha nem vennél olyasmit a szívedre, amin úgysem tudsz változtatni. Mennyivel könnyebb lenne legalább ilyenkor csak a józan ész belátásai szerint kezelni a helyzetet! Mikor ideges vagy, eldönteni, hogy megnyugszol, és megnyugszol.
Hányszor, de hányszor van, hogy eltervezünk valamit és az érzelmeink mintha ellenünk dolgoznának, mintha azért lennének, hogy megnehezítsék az életünket!

Sok mindenre megtanítanak bennünket, mikor felnövünk, aztán az élettől még több leckét kapunk, csak az érzelmeinkkel nem tudunk mit kezdeni. Úgy gondoljuk, hogy van az életünk, az érzelmeink pedig jönnek-mennek, ettől és a gondolatainktól vagyunk emberek. A tudatos életről ezt-azt tudók még azzal is tisztában vannak, hogy a gondolataink befolyásolják érzelmi életünket. Minél pozitívabban gondolkodunk egy helyzetről, annál jobban érezzük magunkat a bőrünkben. És ez nagyjából így is van! Kivéve, mikor megerősítéseket mondogatunk, és ahelyett, hogy egyre jobban átéreznénk őket, jó idegesek leszünk tőlük. És az megvan, mikor éppen tele vagy önhibáztatással, öngyűlölettel, és megerőlteted magad, keresed a pozitív látásmódot, de csak még mélyebbre süllyedsz?

Mert valójában ennél sokkal többről van szó!

…és ha ezzel tisztában vagyunk, gyakorlatilag kezünkbe kerül minden, ami ahhoz kell, hogy lépésről lépésre, gondolatról-gondolatra haladva testünk-lelkünk legmélyéig kiteljesedő életet teremtsünk.

Tudatosan kiteljesedő életet ugyanis lehetetlen teremteni az érzelmi vezérlőrendszerünk ismerete nélkül.
Komolyan hangzik, tudom, de nem annyira száraz és ijesztő, mint amilyennek tűnik! Engem kezdetben annyira taszított, hogy évekig nem voltam hajlandó ránézni, pedig a sors, vagy az univerzum, a véletlen, nevezzük bárminek, már egy ideje folyton az arcomba nyomta.

Pontosabban: lehetetlen teljes életet élni anélkül, hogy az érzelmek teljes skáláját ne tapasztaljuk meg, a nagyon nyomasztóaktól a legcsodálatosabbakig! Életed irányítását a kezedbe venni pedig lehetetlen az érzelmi skála ismerete nélkül.

Pontokba szedve a gyakorlatban valahogy így néz ki:

1. Beazonosítod, milyen érzelmi állapotban vagy most,
2. azután megnézed az érzelmi skálán, hogy melyik érzelmi állapot a következő lépés, hogy egy kicsivel jobban érezd magad,
3. ahhoz az állapothoz vezető gondolatokat választasz,
4. azután pedig megnézed, hogy utána melyik a következő érzelmi állapot, és így tovább, felfelé,
5. míg el nem éred a reményt.
6. A remény után ugyanis már gyerekjáték, a jobbnál-jobb gondolatok szinte maguktól jönnek.

Ez röviden az érzelmi vezérlőrendszerünk alkalmazása.

Szóval, amikor rosszul esnek azok a bizonyos megerősítések, akkor nagy eséllyel nem is kellene ismételgetned őket, vagy lelkifurdalást érzel, mérges vagy magadra, hogy halogatsz, jobb lenne rálesni, hogy nem vagy-e véletlenül túl messze attól az érzelmi állapottól, amit el szeretnél elérni? Azután pedig végigjátszani a fenti 6 lépést.

Megsúgom, én sem tudom mindig pontosan fejből, hogy mi miből következik lefelé, illetve felfelé. Ha úgy érzem, jó lenne pontosabban beazonosítani, hogy most mi van, akkor egyszerűen megnézem. Valójában nem is lenne fontos ennyire részletesen ismerni az árnyalatokat, ha képesek lennénk bármilyen helyzetben jóindulattal, együttérzéssel és megértéssel fordulni magunkhoz, ahhoz, amit éppen átélünk.

Általános szabály, hogy igyekezz úgy beszélni magaddal, mint egy olyan személlyel tennéd, akit teljes odaadással szeretsz!

Íme az érzelmeink listája

Az Igazán önmagad ajándék minikurzusban (ha érdekel ide kattintva kérheted el) már említettem, hogy akkor érzed igazán, hogy a saját életedet éled, hogy önmagad vagy, amikor szárnyalsz, ihletett állapotban vagy, tele tervekkel, hiszel magadban, az életedben, úgy igazán jól érzed magad a bőrödben. Az vagy te! Az vagy te, ezt ne felejtsd el! Nincs olyan, hogy valakinek csak a skálának az alja jut, mint ahogyan olyan sincs, hogy egyesek csak csupa jó érzéseket élnek meg életük folyamán.

Ugye azt már nem is kell nagyon részleteznem, hogy a vonzás törvénye értelmében, olyan élményeket vonzunk életünkbe, olyan lehetőségeket veszünk észre, amik a rezgésünkkel, azaz az érzelmi állapotunkkal harmonizálnak. Na, és ha mégsem így van? Hát, akkor a legnagyobb baj, ami történthet, hogy megtanulod egyre gyakrabban rohadt jól érezni magad a bőrödben! Ahogy mondani szokás… még a hülyének is megéri!

Most már tudod, használd amit tudsz! Amennyiben további hasonló bejegyzések megjelenéséről szeretnél értesülni, vagy segítségre lenne szükséged, iratkozz fel a hírlevelemre, és hamarosan újabb kincsekkel és lehetőségekkel jelentkezem!

…és hogy a címben feltett kérdésre is válaszoljak… az érzelmeink értünk vannak, segítenek megismerni önmagunkat, segítenek az önazonossá és tudatossá válás útján, segítenek meghúzni a határainkat.

Szeretettel: Enikő